AZ ALÁBBI, TELJESEN ÚJ FELTÉTELEZÉS TERES ÁGOSTON: BIBLIA ÉS ASZTRONÓMIA CÍMŰ KÖNYVÉRE TÁMASZKODIK, AKÁRCSAK BENCSIK ANDRÁS KÖZELMÚLTBAN MEGJELENT AURUM CORONARIUM CÍMŰ KÖNYVE.
A leírások alapján az már nem deríthető ki, hogy Krisztus születése előtt a babiloni Zikkurat torony csillagászati legfelső szintje alatti Marduk, vagyis a legfényesebb vándorcsillag szentélyébe mikor mehetett be földi nő. Azon a helyen egy aranyozott ágyon találkozott az istent megszemélyesítő pap, vagy valaki más egy női teremtéssel..
Akinek a természet törvényei szerint az együttlétet követően gyermeke született.
A mai ember nem tudja elképzelni, hogy a régebbi korokban milyen mértékű volt a gyerekhalandóság. Abban az időben a Babilonban megszülető gyermek életesélyei rendkívül alacsonyak voltak. Ezért feltételezhető, hogy Marduk évente inkább többször találkozott a földi nővel, és valószínűleg többel is egymás után.
Amikor a babiloni tudós papok, vagyis a mágusok Jézus születése előtti hónapokban elindultak – a sok bizonytalanságot, veszélyt tartalmazó – útjukra Júdea felé, akkor az őseik sok évszázados tudását vették alapul. Abban az évben háromszor közelítette meg egymást a két legfényesebb vándorcsillag, és a harmadik „találkozásuk” időpontjában kellett Júdeába érkezniük, arra a helyre, amit egy csillagkép jelölt ki számukra. Ott és akkor kellett születnie egy kiváltságos teremtésnek. És azért vállalták ezt a küzdelmekkel teli utat, mert tudásuk szerint ennek a valakinek hatalmasabb lénynek kellett lennie, mint minden addigi teremtménynek.
Mindezt végig gondolva indulás előtt olyan ajándékokat vettek magukhoz a csillagok állásából kiszámított valamiféle király-születéshez, ami kettős célt szolgált. Az arany, tömjén és mirha egyrészt egy szertartáshoz szükséges anyag volt, melyek a királynak járó tisztelet, áldozat jelei voltak, másrészt olyan szerek, melyek az akkori gondolkodás szerint segítették, biztosították a gyermek életben maradását, tehát egyfajta gyógyszerek is voltak.
Az aranyport akkoriban gyógyításhoz is használták, talán valami sebkezelő anyag volt. Ebben az esetben viszont az 1616-19-es Biblia-fordításunk szerint harmadik szerként a mágusok mirhából készített kenetet vittek Betlehembe. A katolikusoknál és az ortodoxoknál manapság egyes szertartások alkalmával a papok szentelt olajba érintett hüvelykujjukkal jelölik meg a hívő ember homlokát. Tehát a mágusok aranyporos kenetet használva, valószínűleg a csillagvilággal kapcsolatos mágikus jeleket, vagy valamiféle korona-ábrázolást rajzoltak a megszületett Jézus fejére, s ezzel avatták őt kiváltságos lénnyé, a mi szóhasználatunk szerint messiássá.
A tömjén abban az időben jelentős füstölő-illatosító szer volt. A tömjén és a mirha két olyan – amúgy ritka és rendkívül értékes – anyag, amit a történelmi leírások szerint hosszú évszázadokon keresztül gyógyításra is használtak. A mirhának vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő hatása volt. A mágusok akkori gondolkodása szerint a legfontosabb az volt, hogy a gyermek túlélje a kritikusnak számító koragyerekkort. Ehhez próbáltak hozzájárulni az ajándékaikkal. És ezzel nyilvánították ki a tiszteletük mellett a szeretetüket is.
Megjegyzések
A mágusok útjáról egy irodalmi leírás olvasható.
Lehet, hogy a Betlehembe utazó mágusok azok voltak, akik a Mardukot már nem a legnagyobb istenként tisztelték. Ennek az a történelmi magyarázata, hogy addigra a birodalom teljesen összeomlott, és a csillagok figyelésére alkalmas óriási kultikus épületek a zikkuratok közül csupán a babilonit hagyták meg a hódítók.
A Marduk és Ninurta a legfényesebb „vándorcsillagok”, Jupiter és Szaturnusz akkori nevei voltak Babilonban.
A tömjén fontos füstölő-illatosító szer volt, ami abban a korban azért volt rendkívüli, mert az emberi környezet, és maga az ember szaga is igen erősen érződött, igaz, ez akkoriban általános, megszokott volt.
Gondoljunk a Jézus lábát illatosítóval megkenő nőre, s ennek a gesztusnak a jelentőségére.
„Der Doktor Schnabel von Rom” – Doktorcsőr Rómából (Paul Fürst metszete). A pestisdoktor könnyen lemosható köpönyeget, kalapot és kesztyűt viselt, az arcát hosszú, csőrszerű maszk fedte – benne illatszerek, gyógynövények, erős fűszerek – szemeit kristályüvegből készült szemüveg óvta. Kezében pálcát tartott, hogy még véletlenül se érjen hozzá a betegekhez. Úgy gondolták, ez megvéd a fekete haláltól.
Egy konkrét eset. 1831-ben Bácskában egy koleragyanús pap után ecettel füstölték ki a templomot és egy füstölőporral megfüstölték a ruháját. Ez gondolatilag kapcsolatos lehet a tömjén akkori templomi használatával, vagyis a betegség és az ördög kiűzésének szándékával.
