1966. június 28-án délután nem volt éleslövészet az érdi katonai lőtéren. Szép idő volt, csak a távolban, az erdő felett látszottak a sötét felhők. A kiskatonák a lőtér közeli fennsíkon fociztak. Közéjük csapott a szárazvillám. Négyen azonnal meghaltak, a többi sérültet egy teherautó platójára fektetve vittek kórházba. Voltak, akik nagyon elesettek voltak, elájultak, és három katonát le kellett kötözni, mert öntudatlanul annyira mozogtak, csapkodtak
Mentősofőr voltam a katonaságnál, de akkor nem kellett a lőtéren lennem, mert nem volt lövészet. Pár nappal a szomorú eset után kirendeltek, és megnéztem a helyet, ahol lecsapott a villám. A földben kusza vonalak voltak, lemértem, egyes szakaszokon három ujjnyi mély volt a rés a földben.
Tíz évvel később, 1976 nyarán egy Buda környéki falu mellett sétálva egy épületet nézegettünk a dombtetőn a feleségemmel. Kis templommal egybeépített, elhagyott házban mászkáltunk, és nem értettünk semmit. Aztán múlt az idő, a lakóházat kibéreltük a katolikus egyháztól, és helyrehoztuk. Eredetileg csupán egyetlen egy ajtó volt az épületben, de ablak egy sem, ezeket megoldottuk, földkábellel bevezettük az áramot, a 36-méteres mélységig fúrt kútból vittük a vizet a házba, csináltattunk fürdőszobát, valamint padlásfeljárót azért, hogy a nagyobb szoba fölött födémcsere történhessen, és a munkák felsorolását még sokáig lehetne folytatni.
A ház 1758-ban olasz szerzetesek számára épült, a jelmondatuk „Jesus nazarenus refugium nonstrum” volt. Mi Pesten a belvárosban laktunk, családunknak valóban „refugium”, vagyis menedék volt ez a ház. Aztán János atyával összefogva elértük, hogy a műemlékvédelem 1985-ben felújítsa a kis templomot. Az egyik legelső munka a templomot feleslegesen támasztó három hatalmas támpillér lebontása volt. Az oldalsó pillér helyén észrevettem a régi falon egy különös, szemmagasságban a kőbe karcolt jelet. A mérnök szólt a kőműveseknek, hogy azt a részt hagyják ki a vakolat elkészítésekor. Egy alkalommal a templomhoz mentem, és a pontosan akkor értem oda, amikor a fiatal kőműves elkezdte bevakolni. Szóltam. Azt a kis részt levakarta, majd szépen kihagyták a rajzot a vakolatból. Akkoriban utána néztem, az egyik dél-magyarországi apátságromon volt hasonló rajz, a leírás szerint „bajűző” céllal karcolták a falba.
Felújítás után több érdekes, színvonalas rendezvényt, kiállítást szerveztem az üres templomba. Volt ott miniszter, országos hírű művész, francia énekkar, és több alkalommal katolikus pap, református lelkész.
Aztán 2003-ban valakik a templomot megvilágító villanyoszlop tövébe – szándékosan oda – nagy tüzet raktak, így szétégették a vezetéket, és két kerítésoszlopot kiszedtek, kidöntöttek. A betörésjelző akkortól már nem működött, a lakás értékesebb, nagyobb részét kifosztották, a templomról lelopták a fémeket. Így a villámhárítót is elvitték, egyedül az általam két méteres mélységig fúrt lyukban maradt meg a földszonda.
Múlt az idő, és elkezdtem gondolkodni egy könyv megírásán, aminek az első fejezete erről az épületegyüttesről szólt volna. Visszatekintve a templom történetére az egyik rejtélyes dolog a kőbe karcolt jel volt. Nem tudtam rájönni, hogy mit jelent. A templom esetében különleges dolog volt az is, hogy a dombtetőn lévő épületről soha nem írták le azt, hogy belecsapott volna a villám. Gyűjtöttem a régi rajzokat a templomok tornyába csapott mennykőről azért, hogy a könyvben majd mellékelek ilyet az említett gondolatmenethez. Amikor angol nyelven rákerestem az interneten, rendkívül ismerős vonalakat fedeztem fel, méghozzá a golfpálya földjébe csapott villámok rajzából. Persze eszembe jutott az 1966-os tragikus eset, majd a földben talált kusza vonalak az érdi lőtér mellett. Ahol az ujjaimmal mértem le a villám által mélyített rések méretét.
Ezek után a rajz megoldása, megfejtése már adott volt. A kereszténységtől független népi gondolkodás, megoldás az volt, hogy ezzel a rajzzal jelezték, próbálták elhitetni, hogy oda már egyszer lecsapott a villám, felesleges lenne megtenni ugyanazt. Ráadásul jobbra fent a kereszttel mutatták, hogy ez a templomra vonatkozik.
Ezt az évszázadok folyamán kiválóan teljesített védelmi feladatot már csak rövid ideig kell a karcolt jelnek folytatni. A templom egy újonnan létrehozott zarándokút része lesz, és azelőtt egészen biztosan teljesen rendbe hozzák az épületet – például a villámvédelemmel együtt..
A csodálatos helyről szóló visszaemlékezésre pedig Makovecz Imrének az egyik templomi kiállításra kézzel írt szövege figyelmeztet: „…elmozdul minden a régi helyéről, és nem vesszük észre, mert a felejtés eltörli előlünk azt a helyet, ahol voltunk hajdanán”.
Farkas Both Balázs
A fenti írás „utóéletét” lehet olvasni a Honvédelmi Minisztérium honlapján egy jó és alapos írásban:
https://honvedelem.hu/magazin/katonai-szolgalat-teljesitese-kozben-villamcsapas-aldozataul-esett.html