Néhány kiemelt pont a Magyarságkutató Intézet tevékenységi köréből.
a honfoglalással, valamint a magyar középkorral kapcsolatos interdiszciplináris kutatások,
oktatási és képzési tevékenység, részvétel a kulturális turizmus, vallás- és zarándoklatturizmus fejlesztésében,
nyelvtörténeti kutatások végzése, nyelvi adattárak fejlesztésének ösztönzése,
a nyelvművelő tevékenység ösztönzése.
Gondoljunk a koros emberekre
Az interneten több helyen olvasható, hogy különösen az idős emberek számára hasznos a nyelvtanulás, és legalább napi negyedóra időtartamban.
„A tanulmányok szerint ugyanis bárki, bármilyen korban nekifoghat egy nyelv elsajátításának. (…) Interaktív applikációk, online kurzusok, különféle szótanuló vagy épp beszédindító segédletek, nyelvklubok – a nyelvtanulás már nem izzadságos meló, hanem akár móka is lehet.”
„A kutatások is bizonyítják, hogy a dolgok megtanulása idősebb korban nehezebb, ez azonban nem szabad, hogy elriasszon bárkit is a tanulástól.”
Az 1300 körül íródott Ómagyar Mária-siralomból idézve:
Világ világȧ,
virágnȧk virágȧ,
keserűen kínzatul,
vos szëgekkel veretül!
A mai olvasó nagyjából érti, hogy miről szól a vers. Mai nyelven:
Világnak világa,
virágnak virága,
keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!
Ugyanebben a korban német nyelven íródott szövegeket már csak szótárral tudják értelmezni a mai német olvasók.
A történészeknél visszatérő téma, hogy a magyarok fennmaradását éppen a különleges nyelv biztosította. Gondoljunk bele, 200 évvel ezelőtt Pesten többen beszéltek németül, mint magyarul. „A német polgárság számbeli fölénye Pest és Buda lakosságában egészen a 19. század közepéig fennmaradt. A bécsi udvar támogatását is élvező németajkú lakosság jelentős szerepet töltött be a városi igazgatásban… (…) Ez biztosította a német nyelv vezető szerepét is a városban, amelynek elsajátítása szinte a magyar polgárok számára is kötelező volt.”
A régi magyar nyelv rendkívüli érdekességeket rejt magában. A „toronyóra előtti” korokból idézve az idővel kapcsolatos néhány szavunk.
hoszjú nyomú – hosszú életű
hős korú – házasulásra alkalmas
holval – hajnal, másnap reggel
elővel – korán
hol – napkelte
holva – másnap
hodai – másnapi
tege – tegnap
eleintéken – minap
regvő – reggel
éhomét – reggeli
Különleges nyelvemlékek maradtak fenn az egyházi szóhasználatból is.
Rendkívüli jelentőségű lenne az ómagyar nyelvkönyv létrehozása, elsősorban az idősebb emberek számára.. Az ezzel való, napi rendszerességgel történő foglalatosság hozzájárul a szellemi frissesség fennmaradásához, mert ez is egyfajta nyelvtanulás.
Hozzá kell tenni, hogyha ez a bizonyos nyelvkönyv eleve az internetre készül, akkor egyrészt nem szükséges az egészet egyszerre létrehozni, mert történhet ez elemeiben, folyamatában, másrészt az egyes érdekes, különleges tananyagok ismétlése, szótárral való kiegészítése is részenként megoldható. Az ismétlés történhet egy napi késéssel. Külön vonzerőt jelentenének az internetes lehetőségek kihasználása, vagyis az illusztrációk, felolvasások, esetleg bejátszások alkalmazása.
Persze az általában elfogadott nyelvkönyv helyett a régi magyar nyelvről sok információt, történelmi érdekességet tartalmazó, ismeretszerzést gyarapító, mindennapi hangvételű oktató anyagra kell gondolni.
Speciális vonzerőt jelentene az ómagyar nyelvkönyv internetes sorozat létrehozásában az elsődleges és meghatározó Magyarságkutató Intézet mellett a katolikus, református egyetemek támogatása, valamint az unitárius és az evangélikus egyház segítsége.
Kiegészítés.
Ballagi Mór 1867-es szótárából, a II/103. oldalról idézve:
Koros mn. élemedett korú, nem fiatal
Korosként ih. a. m. mindenkor
Személyes megjegyzés.
A régi-régi időkben a totemállatot nem lehetett nevén nevezni, például szarvasnak, farkasnak nevezték. Az utóbbi eredeti neve husztaj volt. Tehát ha 1000 évvel ezelőtt valaki olvasni akart egy értelmes üzenetet, akkor azt a husztajbothbalassa.mb oldalon megtehette – amit esetleg akkoriban rovásírással írtak, Volna.
Példák a – mondjuk 15-perces – tananyagokra
Helyek Wass Albert A funtineli boszorkány és a Kard és kasza című könyvében és a régmúltban. Az irodalomtörténet és a nyelvtörténet kapcsolatával értékes irodalmi és oktató anyag állítható össze.
Jellegzetes erdélyi nyelvemlékek a kolozsvári templomok iratanyagában. Ha csak a Szent Mihály templomra és a Farkas utcai templomra gondolunk, az egyháztörténészek bizonyosan össze tudnak állítani egy ómagyar nyelvet is felhasználó előadást.
Lófő székelyek. A régi iratanyagok egy komoly része a nemesek pereiről, vitáiról szólnak. A jogtörténészek számára egészen bizonyosan lesznek használható anyagok a régebbi időkből.
Üzletek, utcák Kézdivásárhelyen. A városban évszázadokon keresztül működött egy „üzletközpont”. Rendkívül érdekes téma, de nem biztos, hogy ómagyar szavakkal is összeköthető az ott végzett tevékenység.