Tüzek finom takarásából
előjönni a múltból
és sistergés,
sóhajos lepedőszag,
körmök holdja
helyett
most őszi-téli havasság simítja
testünk:
bőrünk sokáig őrzi
unokáink finom karmolását,
s az arcunkról
lekopott évek
lehunyt szemünk mögötti
tükörre tűnnek,
amint az éj közepén
felnyílt rémült tekintetünk
arcnélküli
múltból néz vissza reánk.
