Homokból kiolvasható,
több emberéletű lábnyomok
után
haladva
kutatják a vízpartot
az időtisztek:
vajon kinek a múltja
maradandó?
Az ítéletük végleges:
simításukat követően
a parton
puhán a mélybe terjed
a hideg formátlanság.
Körülnézve
újra
és újra
jönnek,
és előttük nehezedik a földre
az ott haladó álmok nyoma.
De az idő mindig
a zavaros irányok
eltűnése
után
simára letisztul.
Aztán véletlenül
mégis
kővé-követendővé dermed a parton
néhány tétova
emberi gondolat.
És odakint a gyémánt kemény színei
mikor borítják be végre a vizeket?