Londonban, a Cityben leült gondolkodni az egyik bank elnöke. Valószínűleg megint Bukaresttel lesz probléma – mondta az elnöki stábnak. Ő úgy érezte, hogy az igazgatóság által nem ilyen feladatra lett kiválasztva, nem ezzel a félreeső országgal kell foglalkoznia, oldják meg helyette ezt a kérdést.
Ezzel lett egy kis szabadideje. Elgondolkodott. A banki teendőin kívül kizárólag a kötelező politikai, társasági életet élte. Gyermektelen házassága volt. Soha semmit nem csinált otthon és a családban sem. Viszont az átlagnál sokkal többet és jobban golfozott.
Végül úgy döntött, hogy a szabadidejét egy-két nappal megtoldja. Elmegy kikapcsolódni Floridába. Öregedvén egyre többször elővette az a gondolat, hogy néha száz-és-százezer ember életéről kell döntenie. A jobban favorizált helyeket végig járva a látottak lekötik, és nem foglalkozik ezzel a témával.
Torockón az öreg hazafelé terelte a marhákat. A faluban már nem kellett odafigyelnie, mindegyik állat tudta, hogy melyik kiskaput fogják neki kinyitni, melyik istállóba kell bemennie, ahol fejés után a forralt tejet az asszonyok összekeverik kakaóval, majd odaadják a kisgyerekeknek. Lassan a házukhoz értek. Jó lesz hazaérni – gondolta –, mert farkasok ólálkodtak a legelő közelében, a kutyák, az állatok idegesek voltak, talpon kellett lenni szinte egész nap. Azóta, hogy egyszer elesett, estefelé egyre jobban fájt a ballába.
El kell menni az orvoshoz. Elgondolkodott. Nehezebb munkát már nem csinálhatott öreg korában, ezért vállalta, hogy a gulyával naponta felmegy a legelőre. Viszont otthon a kertészkedés meg olyan volt, hogy ha elfáradt, bármikor abbahagyhatta.
Végül úgy döntött, hogy ha már valamelyik fiával bemegy a városba az orvoshoz, megnézik a felújított vártemplomot, amit nagyon régen látott utoljára. Ez jó kis időtöltés lesz. A komával pedig megbeszéli, hogy ha bent kellene maradnia a kórházban, ő majd gondoskodik a csordáról.